Akár kezdődhetett volna így is az Életem.De mindenki tudja,hogy valamit valamiért alapon élhetünk.Azt hiszem,talán pont ez volt a kihívás benne..de hogy ne csak a jó oldalát nézzük,nekem túl sok mindent kellett feláldoznom,amikor elkezdtem élni.A kandallóval szembe ülök,s vésem e sorokat az életem göröngyös szakaszairól.Odakint zuhog az eső,nagy cseppekben veri a teraszunkat.A kandalló ropog.Csak csönd."Most ideje elmesélni.." -vetettem kapcsos,rozoga sárga lapos könyvem első oldalára.Ideje.Az embereknek általában nem az igazat mondjuk,ha megkérdezik,mi történik mostanság velünk,hanem azt,amit hallani akarnak.Ezt tettem én is,ahogy mindenki más,minden egyes alkalommal.De ha az élet annyi pofonnal áldd meg,már egy simogatástól is megijedhetünk.És egy idő után nem tudjuk elrejteni göröngyös életünk jeleit egy-egy mosoly mögé.Most is a szokásos magány járja át a testem.63 éves fejemmel leírom,hogy én hogyan éltem.
Az nevem Mackenzie Renee White,és az igazat fogjátok hallani,nem azt amit hallani akartok.